MIGPRO

Cite: Andrásy, R., & Horváth, V. E. (2026). Bilateral Labour Migration Agreements between the Philippines and Europe: What Can We Learn from the Middle East?. Acta Humana – Emberi Jogi Közlemények, 13(4), 5–22.

Labour migration is a complex global phenomenon, connecting the aspirations of individuals seeking better work opportunities with the regulatory frameworks established by international and national instruments. In this framework, bilateral labour migration arrangements emerge between states as governing instruments of cross-border employment. That is why this paper aims to examine the bilateral labour migration arrangements of the Philippines, particularly with countries in the Middle East and Europe, and assess their compliance with international human rights and worker’s rights, with a focus on the International Labour Organization’s (ILO) Conventions. By doing so, the article seeks to contribute to the understanding of multilateral legal frameworks governing labour migration and to identify the role of bilateral labour arrangements as the most effective means of governance from the perspective of states involved. Selecting the Philippines as the centre of our analysis aligns with global labour migration trends, as the Philippines is one of the largest exporters of labour to the Middle East and Western Europe. Additionally, a recent trend of emerging labour markets in Eastern and Central Europe also vindicates prognostic research in this topic.

Read: https://doi.org/10.32566/ah.2025.4.1

Cite: Horváth Valéria: A nemzetközi migrációs nyomásEurópában és Magyarországon az éghajlatváltozás tükrében: a klímamenekültektől
a környezetvédelmi szempontú fejlesztéspolitikáig IN: Green Policy Center (2024): Klímaváltozás és Biztonság Magyarországon, Budapest, pp.56-71

A migrációval kapcsolatos új típusú szemléletmód hiánya, ahagyományos szuverenitásközpontú szemlélet érvényesülése a migrációs szakpolitika terén. Az éghajlatváltozás, a környezetkárosítása, illetve az azzal összefüggő emberi mobilitás megfékezését szem előtt tartó hatékony nemzetközi fejlesztéspolitika hiánya: Miközben migráció, s különösen az éghajlatváltozás miattbekövetkező migráció a szakértők szerint teljesen új típusú szemléletet és megközelítést követel a világtól, sok kormány még mindig a hagyományos szuverenitásközpontú szemlélettel közelít a migrációhoz (benne az éghajlatváltozás miatti migrációhoz is), s elsősorban a nemzeti szuverenitást hivatkozó idegenrendészeti szakpolitikával, illetve idegenrendészeti eszközökkel kívánja kezelni azt. Miközben a magyar kormány aktuális veszélyként hivatkozik, illetve jeleníti meg a migrációt a politikai kommunikációjában, 2020 óta nem fogadott el olyan új magyar migrációs stratégiát, amely a fogadó állam gazdasági és demográfiai igényeit, valamint az érintettek személyes biztonságát is figyelembe véve reflektál a problémára és annak kezelésére. Bár fejlesztéspolitikai stratégiája van a kormánynak, azonban Magyarország 2020 és 2025 közötti időszakra vonatkozó Nemzetközi Fejlesztési Együttműködési Stratégiája (NEFE2025) annak ellenére sem egy a környezetkárosítás és az azzal összefüggő emberi mobilitás megfékezését szem előtt tartó dokumentum, hogy a kormányzat a migrációt 2015 óta kiemelt veszélyként kezeli.

Read: https://www.greenpolicycenter.com/2024/04/15/klimavaltozas-es-biztonsag-magyarorszagon-szakpolitikai-javaslatok/

Cite: Horváth, V. E. (2023). Explaining Climate Change Induced Human Mobility: Revisiting Traditional and Emerging Migration Theories in the Wake of Regularising Climate Change Induced Human Mobility under International Law. Acta Humana – Emberi Jogi Közlemények, 11(1), 111–125.

The term “environmental refugees” was used by the United Nations Environmental Program in 1985, drawing the international community’s attention to environmentally induced human mobility for the first time. Almost 40 years on, migration experts, lawyers as well as the international community struggle to define and to conceptualise an imminent phenomenon. Migration studies as such are still struggling for their own emancipation among other fields of social sciences, and now migration experts are challenged with a novel social phenomenon, climate change induced human mobility. In fact, environmentally induced human mobility is not a new phenomenon, it is merely a novel research area. In this article, I will collect and summarise traditional and emerging migration theories and concepts, in order to establish whether climate change induced human mobility may be interpreted by any of these theories at all, or if not, how could these be adapted to understand climate change induced human mobility.

Read: https://doi.org/10.32566/ah.2023.1.7

Cite: Horváth, V. (2021). Haitians in limbo – Legal responses for migration induced by the 2010 Haitian earthquake on the American continent. Pécs Journal of International and European Law, (II). Retrieved from https://journals.lib.pte.hu/index.php/pjiel/article/view/6963

The way and the extent to which environmental degradation contributes to the most recent migra- tion trends and refugee crises has so far been under researched. It is precisely the multidimensional quality of human security that is not reflected adequately by most immigration laws, which pre- scribe oversimplifying legal categories for the complex circumstantial situations that life on earth produces. Although the Cartagena Declaration on Refugees of 1984 calls for the signatories to add––among other legal grounds––„other circumstances which have seriously disturbed public order”, none of contracting states actually enacted any relevant legislation. This paper collects and reflects on the legal responses to the influx of Haitian migrants following the earthquake in Port-au-Prince, Haiti in January 2010 provided by countries on the American continent.

Read: https://journals.lib.pte.hu/index.php/pjiel/article/view/6963

Cite: Horváth, Valéria (2021) The Right to Seek Asylum of ‘Climate Refugees’. ACTA HUMANA: HUNGARIAN CENTRE FOR HUMAN RIGHTS PUBLICATIONS, 9 (1). pp. 119-136. ISSN 0866-6628

Although the issue of climate change mitigation and adaptation is fortunately evermore widely discussed, the problems facing ‘climate refugees’ only appears sporadically in the discussions adding to the current confusion. Taking recent and forecasted trends into account, the UN declares that states have serious moral obligations to provide humanitarian protection to all those displaced. The question which the international community and international lawyers face is whether states have more than just a moral obligation to provide protection. In this paper I will assess whether or not there are any roots in the various sources of international law – such as conventional law, customary international law, or the fundamental principles of international law – for the legal definition of ‘climate refugees’.

Read: https://folyoirat.ludovika.hu/index.php/actahumana/article/view/5373

Cite: Horváth, Valéria (2021) Egy figyelmen kívül hagyott lehetőség - avagy az átmeneti védelemről szóló irányelv és a migrációs menekültügyi válsághelyzetek és vis maior események kezeléséről szóló rendelet alkalmazhatósága a lakóhelyüket természeti okokból elhagyni kényszerült személyekre vonatkozóan. EURÓPAI TÜKÖR, 24 (2). pp. 119-136. ISSN 0866-6628

Az Egyesült Nemzetek Szervezetének menekültügyi intézménye (UNHCR) szerint2017-ben összesen 30,6 millió ember kényszerült újonnan elhagyni lakóhelyét világszerte. Ezeknek az embereknek több mint fele – a közvélekedéssel ellentétben – nem fegyveres konfliktus miatt kényszerült elhagyni lakóhelyét, hanem természeti katasztrófa miatt. Ebből kifolyólag az ENSZ felfogása szerint az államok kötelesek humanitárius védelmet nyújtani minden embernek. A nemzetállamok álláspontja szerint azonban a lakóhelyüket tömeges mértékben elhagyni kényszerülők veszélyt jelentenek a befogadó ország gazdasági, társadalmi és politikai biztonságára. Gyakran azonban ezeket a biztonsági kockázatokat képtelenek egyedül kezelni. Mindeközben az EU számos, különböző olyan jogsegélyt nyújt a tagállamoknak, mint példáula 2001-es Átmeneti Védelemről szóló Irányelv. Mivel az Európai Unió nem tudta a rendelkezésre álló eszközökkel megfelelően kezelni a 2015-ös migrációs válságot, az Európai Bizottság 2020-ban bejelentette az Új Migrációs és Menekültügyi Csomagot, amelyben többek között az Irányelv is reformra ítéltetett, és egy új, a migrációs és menekültügyi válsághelyzetek és vis maior események kezeléséről szóló rendelet váltaná fel azt. Jelen tanulmány célja, hogy górcső alá vegye az Irányelv és a Rendelet célját és alkalmazásának lehetőségeit a lakóhelyüket természeti katasztrófa miatt elhagyni kényszerülő személyekre vonatkozóan.

Read: https://folyoirat.ludovika.hu/index.php/eumirror/article/view/5496

Cite: Horváth Valéria: Minek nevezzelek: klímamenekült vagy klímamigráns? Pécsi Határőr Tudományos Közlemények, 20. (2018), 245

Climate change is the greatest challenge of humanity in the 21st century, which directly orindirectly raises numerous economic, social, political and legal issues. As such, the most visible issue nowadays is migration. If and when humans are subjects of a natural disaster or the economic downgrade or even armed conflict related to climate change, the natural reaction is to migrate. „Climate refugees”, as defined colloquially, do not qualify as „refugees” under international law; whereas in national alien law, climate change explicitly does not constitute legal grounds for immigration; while UNHCR defines migration related to climate change merely as internal displacement within the borders of a country

Read: https://www.pecshor.hu/periodika/XX/horvath.pdf